Lakáshitel, egy jobb ingatlanért ?

Vége a két év előtti meggondolatlan, gyakran felelőtlen hitelfelvételeknek, a lakosság pénzügyi tudatossága a kemény piaci leckék hatására jelentősen javult. A BellResearch kutatócég friss felmérése arra kereste a választ, hogy a pénzügyi világválság teremtette új helyzetben hogyan néz ki a lakosság ingatlanfinanszírozással kapcsolatos attitűdje és melyek a legfontosabb döntési szempontjai.

Ma már megfontoltabban fordulunk a pénzügyeinkhez, mint két éve, azonban a növekvő tudatosság ellenére néha mégsem úgy cselekszünk, ahogyan a józan ész diktálná. Hosszú időre eladósodunk, pedig nyomasztóan hat ránk a több évtizedes kötöttség, egy jobb lakásért akár több évnyi nyugalmunkat is odadobjuk.

Beletörődő lakáshitel-igénylők

Tízből hárman minden banki feltételt elfogadnának, csak hogy lakáshitelhez jussanak – állapította meg a BellResearch kutató- és tanácsadó cég ingatlanfinanszírozásról és lakossági hitelpreferenciákról készített legújabb felmérésében, amelyben partnere az Otthon Centrum és az Ingatlan.net volt.

A kutatás – amely az egy-két éven belül ingatlanvásárlást vagy -átalakítást tervező, 18-64 éves internethasználókra fokuszált – eredményéből kiderült: a potenciális hitelfelvevők körében a legnagyobb elfogadottságot a lakásbiztosítás tudhatja magáénak, azonban ezt is csak kevesebb mint a válaszadók fele (43 százalék) jelölte meg.

Bankadó után bankkonszolidáció ?

Olyan ez, mint egy klasszikus képrejtvény. Amit látunk, abban rejtőzik egy másik kép. És ha elég sokáig és figyelmesen nézzük, akkor észrevesszük, mit is ábrázol valójában. Mert amit elsőre észreveszünk, az ugyan igaz, de csak az igazság egy szelete. Ahogyan a bankadó is csupán egy nagyobb és sokkal fontosabb történet része. Ennek ismerete nélkül egészen más karaktervonásokat mutat.

Szerencsére a képben azonnal felsejlik a másik, és ha erre koncentrálunk, akkor szinte elhalványul az eredeti. A képen ugyanez a két nagy hatalmú férfi látszik, csakhogy éppen azt jelentik be: az állam újabb bankkonszolidációt hajt végre, azaz megszabadítja a bankokat a bedőlt lakossági hiteleiktől és az azok mögött álló ingatlanfedezetektől. Az e kölcsönöket felvevő adósokat pedig megszabadítja a bankoktól. Az üzlet megköttetett: az állam hajlandó átvállalni a bankok sarát, viszont elvárja, hogy azok a takarításért szó nélkül fizessék meg az általa meghatározott árat.

Növekedő forint alapú jelzáloghitelek

A deviza jelzáloghitelek új szerződéses értéke a lakáshitelek esetében enyhén növekedett, míg a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében stagnált. Az 1 millió euro érték feletti euro hitelek új szerződéses értéke kiemelkedő mértékben növekedett.

2010. júniusban a háztartások által felvett új forint lakáscélú hitelek átlagos hitelköltség mutatója szinte változatlan maradt, míg a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél kisebb csökkenés történt. Az euro lakás és szabad felhasználású jelzáloghiteleknél szintén kisebb mértékű csökkenés tapasztalható. A forint és euro hitelek átlagos hitelköltség mutatói közti különbség – az előző hónapok szűkülő tendenciáját megszakítva – a lakáscélú hitelek esetében 2,23 százalékra, és a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél pedig 1,51 százalékra nőtt.

Kívülállók aggódnak Magyarország miatt

Kívülállók aggódnak Magyarország miatt – olvasható az írás elején. A cikk szerint amióta Orbán Viktor pártja az áprilisi választásokon megszerezte a képviselőhelyek kétharmadát, baljós jelek mutatkoznak. Orbán Viktor először is kiterjesztette az állampolgárság jogát a határon túli magyarokra, amiben bírálók a revansizmus baljós jeleit fedezték fel – áll a budapesti keltezésű cikkben. Az új kormányfő ezt követően pártbéli barátaira cserélte ki a közintézmények és hatóság vezetőit, a választási bizottságtól a számvevőszékig, a pénzügyi felügyelettől az államfői székig – írja a szerző, s megjegyzi: Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Bank elnökét is megpróbálja “elűzni”.

A rossz lakáshitelek

A Népszabadság gazdasági újságírója és főszerkesztő-helyettese augusztus 8-ai írásában egy olyan összefüggést világít meg, amelyről a közpolgár nemigen tud, ennélfogva viszonya sincs hozzá: nem szerepel nála sem ismeretként, sem szempontként akkor, amikor megpróbálja kideríteni, miről tárgyalnak és egyeznek meg a háta mögött, a feje fölött, de az ő bőrére azok, akiknek az a dolguk – akár hivatalból, akár a köz számára fenntartott önképüknél fogva –, hogy a köz problémáit lehetőleg úgy oldják meg, hogy ne csak ők nyerjenek raja. Az írásból közülünk részleteket.