– Árverezzék el a francba, vigye a bank ezt a rohadt házat! A harmincnyolc éves Molnár Szabolcs tavaly nyáron fakadt ki feleségének a Zala megyei Becsehelyen lévő családi házukban. A családot egyre csak duzzadó, többmilliós adósság nyomasztotta, és már fenyegető közelségbe került otthonuk elárverezése.
A férfi reménytelennek látta családja anyagi helyzetét, és a végrehajtástól tartva úgy döntött, elmenekül adósságai és a kilakoltatás megaláztatásai elől. Feleségével, valamint három gyermekével bőröndbe pakolták legszükségesebb holmijaikat, és a Magyar Vöröskereszt nagykanizsai Családok Átmeneti Otthonában kértek segítséget.
A nagykanizsai fényforrásgyárban raktárosként dolgozó férfi elkeseredett döntéséhez, egy tíz évvel ezelőtt felvett lakáshitel vezetett. Hosszú időn át albérletben lakott feleségével, mígnem elhatározták, vesznek egy házat. Úgy vélték, hosszú távon jobban járnak, és nem vállalnak túlságosan nagy kockázatot, ha a bérleti díjat inkább egy saját ház törlesztésére fordítják. A Nagykanizsához közeli Becsehelyen találtak is egy megfelelő épületet 6,5 millió forintért. Mivel csupán néhány százezer forint megtakarított pénzük volt, szinte teljes egészében kölcsönből fizették a vételárat. Felvettek 5,7 millió forint, svájci frank-alapú hitelt, amit majd félmilliós személyi kölcsönnel egészítettek ki. A családfő szerint tavalyig minden a számításaik szerint alakult, hiszen ő és felesége is dolgozott, és bár családi költségvetésük „ki volt centizve”, pontosan fizették a törlesztést és a rezsit.