A kormány egy tollvonással megszüntette a lakossági jelzálogalapú devizahitelezést. Az intézkedés mozgatórugói érthetőek, ugyanakkor a hitelfelvétel előtt állók rosszul jártak a kínálat szűkülésével. Augusztus 16-tól Magyarországon már nem kínálnak a bankok devizaalapú lakáshiteleket (praktikusan euró-, illetve svájci frank-alapú hiteleket). Értékesíthetnének ugyan ilyen hiteleket, ezt nem tiltja az augusztus 13-án kihirdetett gazdasági és pénzügyi törvénycsomag, csakhogy a bankok nem jegyeztethetnek be a hitelből megvásárolt ingatlanokra jelzálogot, „üresen”, vagyis biztosíték nélkül pedig nem mernek hosszú évekig hitelezni.
A szabályozás háttere, mozgatórugói ismertek és érthetőek. Magyarország folyamatosan súlyos makrogazdasági kockázatot fut, mert rettentően eladósodott, ráadásul főleg idegen devizákban. Sajnos a korábbi áldatlan állapot kialakulásával utólag már hiábavaló foglalkozni, de fontos leszögezni, a magas magyar kamatok miatt és a viszonylag stabil árfolyam miatt a lakosságnak, a cégeknek, az államnak egyaránt megérte devizában eladósodni.
A sok devizahitellel aztán a világ egyik legkiszolgáltatottabb adóssághelyzetét szedtük össze, magas GDP-arányos adóssággal (a 80 százalék feletti államadósságra nagyjából ugyanekkora adósság rakódik rá a privát szférából). Ez már önmagában sem hangzik jól, de ellentétben a hasonlóan magas adósságokkal jellemezhető Japánnal vagy Egyesült Államokkal, amelyek saját lakosságuk felé adósodtak el a leginkább, mi magyarok döntően külső és nem a saját pénznemünkben felhalmozott adósságot szedtünk össze. Ez ellen indokolt lett volna korábban is fellépni adminisztratív eszközökkel. Ez eddig elmaradt, immár pedig későn és talán túlzott szigorral lépett az állam.
Kiskapuk
Ha egészen pontosak szeretnénk lenni, a devizahitelezés nem szűnt meg teljesen, például egyes bankok már vizsgálják, hogy korábbi devizahitelek új hitelre váltásánál miképpen tudnak továbbra is devizában hitelezni. Erre ugyanis egyrészt a jogszabály is kínál lehetőséget, másrészt az ügyfél szempontjából is lehet értelme, például egy kockázatosabb svájcifrank-hitel, euróhitelre váltása indokolt döntés lehet. Arról azonban egyelőre nem hallani, hogy a bankok szánt szándékkal kijátszanák a szabályozást, vagyis úgy nyújtanának forintbejegyzésű lakáshitelt, hogy a jelzálogot bejegyezhetik, de valamiképpen mégis devizafinanszírozásból és kockázatáthárítással hitelezzenek.
A financial engineering, vagyis a pénzügyi termékek kidolgozása rendkívül kifinomult tudomány, nem lenne lehetetlen ilyen terméket kreálni, de a bankok alapvetően nem mennek szembe a kormányzati szándékkal, annál mindig együttműködőbb partnerek.
Ráadásul az adminisztratív tiltás előtt már alapvetően a forinthitelek értékesítésében voltak érdekeltek, júniusban a jegybanki kimutatások szerint a folyósított hitelek 70 százaléka volt forinthitel, a bankok kifejezetten a forinthiteleket állították az értékesítés célkeresztjébe.
A vesztesek
Kinek fájhat ezek után, hogy az állam betiltott valamit, ami rosszat tett a nemzetgazdaságnak, ráadásul, amire most már a bankoknak sincsen akkora szükségük? Természetesen bizonyos ügyfeleknek, azoknak, akik számára valóban a devizahitel a testre szabott megoldás, és akik tudták, hogy milyen terméket vesznek és megfelelően törlesztettek is volna.
Például olyan multinacionális cégeknél dolgozó, esetleg külföldön munkát vállaló magyaroknak, akiknek a forint az igazi kockázat, nem pedig az euró. Ők ugyanis euróban kapják a fizetésüket, vagy ha esetleg nem is euróban, de euróhoz kötve. Számukra sokkal nagyobb kockázat a forint árfolyamváltozása és későbbi potenciális kamatemelkedése, mint a kiszámíthatóbb eurótörlesztés.
Ilyen szempontból azt is érdemes figyelembe venni, hogy a lakáshitelek jellemzően hosszúak, vannak 20-30 évesek, de még átlagosan is 10 év felettiek. Ha 2015-ben már euró lesz Magyarországon, akkor egy 15 éves, újonnan felvett lakáshitel csak a futamidő egyharmadában lesz forintos, kétharmadában eurós. Ilyen környezetben az euróhitel betiltása indokolatlannak tűnik. Szakmai kritikaként az is felvethető, hogy mennyire indokolt a devizahitelek együtt kezelése. Lehet, hogy a svájcifrank-hiteleket, a már száműzött jenhitelekkel kellett volna együtt kezelni, hiszen a svájci frank, azt leszámítva, hogy Svájc Európában van, épp annyira függetlenül mozoghat a forinttól és az eurótól, mint a veszélyesen változékony jen.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a devizahitel betiltásának vesztese lehet mindenki, aki így csak rosszabb paraméterekkel vehet fel hitelt. Ez már ma is probléma, vagyis az elérhető forinthitelek még mindig versenyhátrányban vannak, az amúgy már el sem érhető új devizahitelekkel szemben (lásd keretes írásunkat!).
Ha azonban a magyar kamatok emelkednek, az olló csak nyílhat. Már ma is élénk disputa van arról, hogy meddig tartható a Magyar Nemzeti Bank 5,25 százalékos alapkamata, milyen paraméterek, milyen események, vagy éppen nemzetközi kockázatok idején kell a jegybanknak a sok-sok kamatcsökkentés után ismét a kamatemelés eszközéhez nyúlnia.
Az alapkamatról dönteni hívatott Monetáris Tanács maga sem titkolta, hogy az IMF-tárgyalások sikertelen fordulója negatívan hatott Magyarország megítélésére, és amennyiben a kockázati felárak emelkedése tartósnak bizonyul, akkor a kamatemelés eszközéhez kell nyúlnia. Vagyis a forinthitel drágább lesz.
A devizahitelezés betiltását ellenzők még egy szempontot előszeretettel hangsúlyoznak. A devizahitelezést éppen most rakja rendbe egy rakás jogszabály és belső szabályozás. Törvények születtek, a bankok magatartási kódexet fogadtak el, a felügyelet azt is szeretné elérni, hogy a bankok ne játszhassanak az eladási és a vételi árfolyammal a devizahitelek devizaneme és a forint közötti konverzióknál. Vagyis, immár annyira megszigorodtak a devizahitelezés szabályai, hogy csak azok vehetnek fel devizahitelt, akik vissza is tudják fizetni azt.
Szigorodott a jövedelem-ellenőrzés is és a jelzálogul felajánlott ingatlan értékének arányában kevesebb hitel nyújtható (alacsonyabb az úgynevezett loan to value mutató), amennyiben a hitel devizaneme nem forint. Vagyis, folytatható az érvelés, most amikor már amúgy is alig igényel valaki hitelt a válság miatt, biztonságos lett volna az új devizahitelek nyújtása, felesleges volt ezt kiiktatni, a kockázat a már kihelyezett hitelekben van. A nyakló nélküli devizahitelezés veszélyes, de most mintha a fürdővízzel a csecsemőt is kiöntötték volna.
Forrás: fn.hu