A hitelfelvétel előtt állók közül azok a legveszélyeztetettebbek, akiket a legális pénzügyi intézmények ma egyszerűen nem szolgálnak ki. Olyan magánemberek, akiknek ugyan van fedezetként betolható ingatlanjuk, ám stabil, igazolható havi jövedelemmel nem rendelkeznek, esetleg szerepelnek a központi hitelinformációs listán (azaz a banki feketelistán). Továbbá olyanok is akadnak, akik azért kerülendő kliensek, mert cégük – építőipari, mezőgazdasági, borászati vállalkozásuk – pillanatnyilag vállalhatatlan kockázatot hordoz a bankok szemében. A hitelcsapok elzárása miatt kétségbeesett ügyfelek remek célpontjai a csalárd hitelközvetítőknek és az ilyen helyzetben lévő emberekre specializálódott jogosulatlan hitelezői tevékenységet folytató bűnelkövetői körnek.
Hogyan kell az ilyen csalást elképzelni? Az „ügynök” pénzügyi szolgáltatási tevékenységbe ágyazva pénzt csikar ki a kölcsönre szorulóktól – mivel ezt jogosulatlanul teszi, már önmagában ezáltal megsérti a törvényt –, majd elsétál a pénzzel, ezzel jócskán tetézve a bűncselekményt.
Az egyik jellemző esetben e csalók hitelközvetítést, hitelügyintézést hirdetnek, és ezért a tevékenységért díjat szednek. Egy 10–30 millió forintos kölcsönnél a jutalékuk százezres tétel is lehet. A pénzt egyszerűen zsebre teszik, miközben cserében a legtöbbször kísérletet sem tesznek az ügyintézésre, hiszen utólag úgysem bizonyítható ennek az ellenkezője. A felügyelet által nemrégiben 50 millió forintra bírságolt, Szlovákiában bejegyzett Credit Bonus a. s. ügyének is volt ilyen szála. A PSZÁF megállapítása szerint a kifejezetten magyarországi tevékenységre alapított cég képviseletében eljárók az általuk felajánlott szolgáltatás ellenértékét általában készpénzben – pénztári befizetési bizonylat ellenében – a kezükhöz kapták, holott a vállalat egyáltalán nem rendelkezett a felügyeleti nyilvántartások alapján pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel. Baross utcai irodájában mégis – ügyvéd jelenlétében – folyamatosan pénzkölcsön-nyújtással, pénzügyi lízinggel és faktoringgal foglalkozott, a pozsonyi keltezésű szerződéseket pedig Budapesten íratta alá.
A jogosulatlan tranzakciók széles skáláján belül tipikusak a „B típusú” ügynökökhöz kapcsolódó átverések. E közvetítők kezén pénz elvileg nem folyik át, az ügynökök mindig csak egy hitelintézet nevében járnak el, annak szolgáltatását segítik elő. Ismertetőjelük egy egyszerű mobilszámmal végződő hirdetésben egy tipikus ígéret: „BAR-lista nem számít. Mi megoldjuk a hitelproblémáját.” Ezek a csalók valóban a legkiszolgáltatottabb hitelkérelmezőkre szakosodnak, akiknek pénzügyi ismeretük nincs, a pénz viszont már „tegnapra” kellett volna nekik. Az ügynök meghallgatja a problémájukat, majd deklarálja, hogy elintézi a hitelt. Mivel azonban az átfutás lassú, hajlandó addig is „segíteni” és szívesen nyújt áthidaló kölcsönt.
A közvetítő tehát magánszemélyként vagy saját kis cégén keresztül gyorskölcsönt kínál, pár héten át, nyilvánvalóan uzsorakamatra. Hogy egész pontosan milyen paraméterekkel, azt nehéz megmondani, de nem ritka a havi 10 százalékos kamat sem. A teljes hiteldíj-mutatót ezekben az ajánlatokban nem divat feltüntetni, a hitelezők sokszor fix összegekkel operálnak: ha ennyi a kölcsön, annyit kell visszafizetni. Előfordul az is, hogy csak a törlesztendő végösszeg szerepel az „uzsoraszerződésben”, így az sem derül ki, eredendően mennyi kölcsönadott pénzről volt szó. Egy biztos: amikor az ügyfél valóban megkapja a bankhitelt, az uzsorás azonnal leveszi ebből a saját jussát, és az ismert kondíciók miatt folyósításkor nem ritkán több is „jár” neki, mint az azt kérelmező adósnak.
A csalárd ügynökök örök trükkje, hogy olyan termékeket is lenyomnak a klienseik torkán, amelyekre azoknak nincs semmi szükségük. Jogosulatlan betétgyűjtésnek nevezik azt a jellemző gyakorlatot, amikor valakinek például 3 millió forintra van szüksége, de az ügynök 6 millióra beszéli rá, mondván: a különbözetet majd ő megforgatja, és remek hozamot is produkálva „segít” a törlesztésben. „A te kondícióiddal erre is van lehetőséged” – etetik meg az áldozattal, aki a banktól kézhez kapott pénz felét sokszor minden papír nélkül ügynökére bízza. A csaló közvetítő pedig jó esetben megpróbálja befektetni azt, rosszabb esetben azonnal le is lép vele. A következmény viszont mindkét esetben ugyanaz: a hitel teljes összegét az azt hivatalosan felvevő kliensnek kell a bank felé törlesztenie. A hitelintézetet probléma esetén semmilyen háttér-megállapodás nem érdekli, és végső soron a jelzálogjogot sem a csaló közvetítőn, hanem a csúnyán átvert adóson fogja érvényesíteni. A bűnelkövetők pedig – ha egyáltalán lebuknak – néhány millió forintos pénzbírsággal megúszhatják; az eddigi példák legalábbis nem különösebben elrettentőek. A már említett Credit Bonus mellett az idén májusban Szentgyörgyi Attila 2 millió forintos büntetést, Fock Lajos és Bíró Zsolt pedig fejenként 20 milliós bírságot kapott, miközben 2009-ben is csupán néhány magánszemély akadt fenn a rostán.
Forrás: fn.hu