A problémás adósokat a legális hitelnyújtók, vagyis a hazai kereskedelmi bankok is sanyargatják, igaz, legalább nem törvénytelen módszerekkel. Lépéseik etikussága azonban – magatartási kódex ide vagy oda – bizonyos költségek felszámításánál megkérdőjelezhető. Az utóbbi időben ugyanis számos díjtétel jelent meg a hitelintézetek gyakorlatában, amelyeknek az indokoltnál gyakoribb bevetésével éppen azok sorsa pecsételődik meg, akik már amúgy is törlesztési nehézségekkel küzdenek. Márpedig utóbbiak száma hónapról hónapra emelkedik, legyen szó személyi kölcsönről, hitelkártyáról, lakás-, áru- vagy autóvásárlási hitelről. A mostanában előszeretettel alkalmazott extra költségek közül a monitoring díj, a rendkívüli monitoring díj és a levelezési költség a leginkább jellemző, amelyek – bár egyenként nem minősülnek elviselhetetlen kiadásnak – összeadódva már kellemetlen pluszadóssággá halmozódhatnak.
A monitoring díjat általában havonta egyszer számítják fel, azt követően, hogy az adós néhány nappal megcsúszott a törlesztésével. Ez lehet 3 nap (mint a Budapest Banknál) vagy lehet 20 is (például az FHB-nál), és bankonként más-más elnevezéssel illethetik: tartozáskezelési díjként vagy késedelmi eljárási költségként is felszámíthatják. Kirovását elvileg valós tevékenység indokolja – telefonhívásoknak, felszólító levelek kiküldésének a költségét fedezi –, ám az már erősen vitatható, mindez belekerül-e havonta 950 vagy akár 2800 forintba. Főleg úgy, hogy levelezési költség címen külön díjakkal is operálnak a hitelintézetek – egy-egy levél kiküldéséért 350 és 740 forint közötti összeget rónak ki. Meghökkentő módon a postaköltség a levél témájától függően is változhat: a felmondás drágább, a kamatváltozásról szóló értesítés feladása olcsóbb.
Az úgynevezett rendkívüli monitoring még váratlanabbul sújtja az ügyfeleket. Ezt csak esetenként számítják fel, például akkor, ha valaki elmulasztja bankja felé lakásbiztosításának az igazolását. Tegyük fel, hogy az adós néhány hónapja munkanélküli és a lakáshitel fedezetéül szolgáló ingatlan biztosítását sem tudta befizetni. Szerződését a biztosító emiatt felmondja, majd értesíti erről a bankot, amely pedig ennek ürügyén további 5–10 ezer forintos rendkívüli monitoring díjjal szorongatja meg ügyfelét.
A késedelmi kamat természetesen mindennek tetejében elkezd ketyegni, ráadásul azután a „kényszerhitel” után is, amit a már említett extra díjak miatt kvázi automatikusan az ügyfél nyakába varrnak. Hó végén ugyanis az történik, hogy a szokásos számlavezetési díjon felül felszámítják a monitoring díjat, és ha ez mínuszba viszi a folyószámlát, akkor kényszerhitelként mutatkozik, annak ismételt kamatkövetkezményeivel együtt. A végeredmény tehát egy ördögi kör: az elsődleges késedelembe esés miatt felszámított díjak által újabb kölcsön keletkezik, ez pedig újabb kamatfizetéssel jár. És bár voltaképpen ez nem új elem a hazai banki gyakorlatban, a mostani helyzetben – különösen hónapokkal az etikus viselkedés szabályait is rögzítő kódex elfogadását követően, továbbá az immár százezres nagyságrendet súroló bedőlt hitelesek kiszolgáltatott helyzetét ismerve – mindenképpen figyelmet érdemel.
Forrás: figyelonet.hu