– Árverezzék el a francba, vigye a bank ezt a rohadt házat! A harmincnyolc éves Molnár Szabolcs tavaly nyáron fakadt ki feleségének a Zala megyei Becsehelyen lévő családi házukban. A családot egyre csak duzzadó, többmilliós adósság nyomasztotta, és már fenyegető közelségbe került otthonuk elárverezése.
A férfi reménytelennek látta családja anyagi helyzetét, és a végrehajtástól tartva úgy döntött, elmenekül adósságai és a kilakoltatás megaláztatásai elől. Feleségével, valamint három gyermekével bőröndbe pakolták legszükségesebb holmijaikat, és a Magyar Vöröskereszt nagykanizsai Családok Átmeneti Otthonában kértek segítséget.
A nagykanizsai fényforrásgyárban raktárosként dolgozó férfi elkeseredett döntéséhez, egy tíz évvel ezelőtt felvett lakáshitel vezetett. Hosszú időn át albérletben lakott feleségével, mígnem elhatározták, vesznek egy házat. Úgy vélték, hosszú távon jobban járnak, és nem vállalnak túlságosan nagy kockázatot, ha a bérleti díjat inkább egy saját ház törlesztésére fordítják. A Nagykanizsához közeli Becsehelyen találtak is egy megfelelő épületet 6,5 millió forintért. Mivel csupán néhány százezer forint megtakarított pénzük volt, szinte teljes egészében kölcsönből fizették a vételárat. Felvettek 5,7 millió forint, svájci frank-alapú hitelt, amit majd félmilliós személyi kölcsönnel egészítettek ki. A családfő szerint tavalyig minden a számításaik szerint alakult, hiszen ő és felesége is dolgozott, és bár családi költségvetésük „ki volt centizve”, pontosan fizették a törlesztést és a rezsit.
Aztán minden rosszra fordult. Takarítónőként dolgozó feleségét elbocsátották a kanizsai fényforrásgyárból, és a gazdasági krízis miatt törlesztőrészletük negyvenezerről hatvanezerre emelkedett. Kiadásaik nőttek, bevételük viszont 140-150 ezer forintra apadt, így ha kifizették a hiteltörlesztéseket és a rezsit, alig maradt valami a megélhetésre. „A gyerekek nem maradhattak éhen, így néha a gázszámlával, máskor a törlesztéssel maradtunk el” – magyarázza Molnár Szabolcs felesége, Mária asszony, miként kezdtek gyarapodni befizetetlen csekkjeik. Tavaly júniusra már 160 ezerrel tartoztak a gázszolgáltatónak, a bank felé öthavi részlettel voltak adósak, és a víz-, valamint a villanyszámlájuk is kiegyenlítetlen volt.
– Sorra kaptuk a fizetési felszólításokat, rettegtem, hogy melyik nap kopogtat a végrehajtó. Teljesen kikészültem. Hetekig nyugtatókon éltem. A pénz miatt ráadásul egyre többször veszekedtünk feleségemmel, amit megsínylettek a gyerekek is – magyarázza a férfi, mi vezetett ahhoz, hogy végül önként mondott le házukról, s választotta az átmeneti otthont.
Bár Molnár Szabolcs biztos volt abban, hogy számukra „nincs visszaút a szakadék pereméről”, az átmeneti otthonban nemcsak egy szobát kaptak – hanem az újrakezdés reményét is.
Varga Viktória, a nagykanizsai átmeneti otthon vezetője és több munkatársa ugyanis úgy látta, korántsem reménytelen a család helyzete. Mindenekelőtt összesítették a család adósságait, majd pénzügyi- és jogi szakértők segítségével feltérképezték, milyen lehetőségeik vannak házuk megmentésére. Felvilágosították a házaspárt arról, hogy kérhetnek részletfizetést a közműcégektől, a banknál pedig van mód például futamidő-hosszabbításra. A „pénzügyi gyorstalpaló” után Molnárék sorra felkeresték hitelezőiket, hogy egyezségre jussanak velük. Szinte mindenütt sikerrel jártak. A bank például a felhalmozott tartozást „elosztotta” 48 hónapra, emellett négy évig, jelentősen – nem egészen havi negyvenezer forintra – csökkentette a törlesztőrészlet mértékét. A szolgáltatók jóváhagyták, hogy a család részletekben törleszsze a tartozását. Mindeközben Molnárék – mivel az otthonban csak jelképes összeget, havi tízezer forintot kértek tőlük a lakhatásért és az étkezésért –tavaly június óta majd minden forintjukat félrerakták, adósságaik rendezésére fordították.
– A közműcégeknek egy fillérrel sem tartozunk, csak a hitelt kell fizetnünk. Időközben visszakaptam az állásomat. Alig hiszem el, de úgy tűnik, egyenesbe kerülünk – mondja megkönnyebbülten Mária aszszony.
A család, tizennégy hónappal azután, hogy megérkezett a nagykanizsai átmeneti otthonba, megint csomagol: a napokban ugyanis visszaköltözhetnek becsehelyi házukba.
– Intézményünk elsősorban átmeneti szállást és étkezést ad a rászorultaknak, de emellett pénzügyi és jogi szakemberekkel megpróbálunk segíteni az érintett családoknak pénzügyeik rendezésében is. Sajnos azonban elvétve akadnak csak olyan sikeres esetek, mint a Molnár családé – ismeri el a nagykanizsai átmeneti otthon vezetője.
Mint fogalmaz, Molnárék még idejében, a végrehajtási eljárás elindulása előtt fordultak hozzájuk, adósságuk kezelhető mértékű volt, ráadásul a szülők józan életet élnek, akarnak, tudnak is dolgozni, és keményen küzdöttek azért, hogy kikerüljenek a gödörből.
– A hozzánk kerülő családok többségére sajnos nem ez a jellemző – mondja az igazgató, aki megemlíti: tavaly egy hatgyermekes család kért tőlük segítséget, ám ebben az esetben tehetetlenek voltak. A szülőknek munkájuk nem, csak többmilliós adósságuk volt, ráadásul már a végrehajtás is elindult. Oda is veszett az otthonuk. Végül mégis szerencsésnek mondhatták magukat, mert beköltözhettek egy önkormányzati bérlakásba, és nem az utcára kerültek.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az év elején csaknem 1,3 millió jelzáloghitel szerződést tartott nyilván: csaknem kétharmaduk deviza-, elsősorban svájci frank-alapú Ezek közül 90 300 esetben volt az ügyfeleknek kilencven napon túli tartozása, ami azt jelenti: végrehajtási eljárás fenyegeti őket. 2008-ban 8000, tavaly viszont már 19 500 esetben indult végrehajtási eljárás a lakáshitelüket nem fizetők ellen. Tavaly 25 ezer lakáshiteles ügyfél kért fizetési könnyítést a kölcsönt folyósító banktól – arról nincs adat, hogy hány kérelmet bíráltak el kedvezően.
Forrás: nol.hu